I. EREDET
A perzsa macskát és a török angórát gyakran összetévesztik egymással. Tény, hogy a két különböző fajta több évszázaddal ezelőtt keletkezett; a perzsák eredete nem tisztázott, a török angóra viszont a mai Ankara területéről származik. Elképzelhető, hogy valamikor régen a perzsa macskák tenyésztői török angórákat használtak fel annak érdekében, hogy kialakítsák a fajta ma már közismerten hosszú, selymes szőrjellegét.
A török angóra egyike a legrégebbi fajtáknak a világon, de ennek ellenére csak nem régóta ismerik el a különböző szervezetek.
Úgy tartják, hogy az első török angóra a 17. század környékén került Törökországból Angliába olasz kereskedők által. Elsősorban gyönyörű fehér bundájával, és az ahhoz párosuló kék vagy felemás szemeivel váltotta ki a népszerűségét az európai arisztokraták körében. Többek között a francia királyi udvarban is nagy imádatnak örvendett, így nem véletlen hogy a fajtát akkoriban "francia macskaként" is ismerték.
Csupán a 19. század körül kezdtek el komolyabban foglalkozni ennek a fajtának a tenyésztésével. Más fajtákkal is keresztezték, többek között perzsával is, melynek köszönhetően előkelőbb lett a megjelenésük, mint a kevésbé dús szőrzetű és karcsú török angóráké. Ahogy az új, keresztezett macskák népszerűsége nőtt, azzal párhuzamosan az eredeti török angórák egyre inkább a háttérbe szorultak. Az 1920-as évek jelentették a fajta mélypontját, amikor Európában, és Törökországban is ritkaságnak számítottak az eredeti török angórák. A törökök azonban nem szerették volna hagyni, hogy az eredeti török angórák teljesen kihaljanak, ezért olyan tenyésztési programot indítottak, melynek célja a fajta kihalástól való megóvása volt (összegyűjtötték a lehető legtöbb eredeti török angórát, és szigorú exporttilalmat vezettek be). Mivel a törökök csak a tiszta fehér és kék szemű angórákat tartották teljesen fajtatisztának, így nagyon sok egyed süket volt. Bár születtek színes kölykök is, azokat selejtnek tekintették.
Az exporttilalom feloldása utáni években a különböző nyugati kiállításokon is a kezdeti években szinte csak fehér macskákkal lehetett találkozni, emellett a kölykök többsége is fehéren jött a világra. Ezért az európai és az amerikai szövetségek is csak a fehér török angórákat ismerték el. Néhány tenyésztő szerette volna felvenni a harcot a fajtára jellemző süketség ellen, amit a színes egyedek tenyésztésbe vonásával szerettek volna elérni. A sok erőfeszítés végül meghozta az eredményt, hiszen az Egyesült Államokban két évvel a fehér török angórák bejegyzése után, 1972-ben elismerték a színes macskákat is. Európában a FIFe a fehér török angórákat később ismerte el, mint Amerikában (1988), majd öt évvel később elismerték a színes török angórákat is. Mindennek köszönhetően mára már szinte nem is fordul elő süketség a fajtánál. Az európai tenyésztők pedig nem pároztatnak két fehér török angórát egymással, ezzel is csökkentve a süketség előfordulásának lehetőségét.
II. KÜLLEM
A török angóra elegáns megjelenésű, hosszúkás testalkatú, finom csontozatú, jó izomzatú, de karcsú macska. Testmérete a kicsitől a közepesen nagyig terjedhet. A hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért megfigyelhető a hát vonalán, hogy enyhén felfelé ívelő. Kicsi, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig kis szőrpamacsok találhatóak. Hosszú farka bozontos, a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedik. Általában két évet vesz igénybe a teljes érés, vagyis a felnőtt testalkat és szőrzet kialakulása. Kis feje kissé ék alakú, Szemei mandulavágásúak és enyhén dőltek, színük harmonizál a bunda szőrével. Feje tetején magasan ülnek nagy, hegyes fülei, melyek belsejét szőrpamacs borítja. Orrvonala enyhén domború, stop nélküli, és közepes hosszúságú. Bundája félhosszú, selymes szerkezetű, melynek a testhez kell simulnia. Aljszőrzete rövidebb, mint a test többi részét borító szőrzet. Selymes, sima szőrzetük, "királyi" nyakfodruk jellegzetesen megkülönbözteti őket a többi macskafajtától. Meleg éghajlatú területen a török angóra rövid szőrűnek is tűnhet, persze farka bozontossága és a hosszú fülszőrzet ekkor is megmarad. Ivartalanítás után az angóra szőrzete besűrűsödik és megnő, de selymessége megmarad.
A fajtát minden természetes színben tenyésztik, és mind a négy cirmos mintázat (klasszikus, pettyes, csíkos, spriccelt) elfogadott. Aljszőrzete füstszínű (egyszínű egyedeknél) és ezüstszínű (cirmos egyedeknél) is lehet. Szőrzetében bármennyi fehér lehet.
III. JELLEM
A török angóra határozott, igen aktív, magabiztos, rendkívül értelmes, tanulékony macska. A legjobban a törődést és a figyelmet igényli. Gazdájával végtelenül kedves, általában kiválaszt valakit a családból, minden szeretetét rá irányítja. Esténként szeret gazdája ölében, vagy vállán üldögélni, és általában is keresi a magaslatokat. Minden érdekli, minden házbeli tevékenységbe belefolyik. A török angóra kiváló vadász, remek ragadozóösztöne van. Élvezik a játék minden egyes percét. Ha tehetjük, akkor ezt a fajtát ne hagyjuk sokáig egyedül, vagy szerezzünk be neki egy megfelelő társat a magányos percek eltöltéséhez. Az eseménydús életmód alapkövetelmény számára. A török angóra általában jól kijön a kutyákkal. Ha együtt nőnek fel, gyakran életre szóló barátságot kötnek egymással.
Általában a gyerekekkel is jól kijönnek. Mivel nagyon intelligensek, és szeretik az embereket, különböző mutatványokra is betaníthatóak, (apportírozás stb.).
A török angóra egészséges fajta, nem ismertek vele született rendellenességek.
Szőrzetük kevés törődést igényel, szőrfelépítése nem hajlamos a gubancolódásra.
Nem ajánljuk ezt a fajtát azoknak, akik nyugodt, csendes, állandóan ölben ülő cicára vágynak.
E ritkaságnak számító, különleges szépségű macskafajta tulajdonlása kiváltság, s valódi öröm azoknak, akik szeretik életüket megosztani élénk értelmű, kissé öntörvényű, különleges személyiségű macskával.